Mi is szeretnénk résztvenni ebben a programban. Írtam a PH-nak ezügyben.  Napok óta várom a választ. Valami azt súgja, hogy ez sem fog menni.

Le vagyunk maradva. Mi, szeghalmiak. Nem csak európától, országon belül is. Mint 40 éve: amiről nem beszélünk, az nincs.  Mi, akiknek naponta kell megküzdeni életbenmaradásunkért, mi beszélünk róla. Beszélünk az illetékesekről, a vezetőkről, arról, aki ténylegesen vezeti városunkat. Elmondjuk egymás között /és egyre többen vagyunk/ véleményünket. Elmondjuk, hogy elégedetlenek vagyunk. Elmondjuk, hogy szép a szökőkút, a Tildy utca, a régi piactér, stb. Elmondjuk azt is, hogy ez mind kevés, ha az itteni emberek egy része nem jut munkahelyhez, ha ügyeinket intézve azt tapasztaljuk, hogy a PH nem értünk van, hanem ellenünk /nem azt mondják, hogyan javítsuk a dolgokat, hanem: "ez nem jó, ez nem fog menni, ezt nem lehet"/. Ha van ötletünk, találunk valamilyen lehetőséget, az ötlet le van nyúlva, a lehetőség el van szalajtva. Nem tudom mire vélni ezt a nagyfokú szociális érzéketlenséget /vagy: amiből nem jut, az ne menjen?/. Mennyi kell még?

Segíteni akarunk magunkon, 55 év feletti munkanélkülieken. Pontosabban azokon az embereken, akiknek nincs rokonsági, baráti, vagy egyéb kapcsolata olyan emberekkel, akik elősegítenék az elhelyezkedésüket, vagy közmunkában való részvételüket. Merthogy már a közmunkában való részvétel sem olyan egyszerű. Azzal utasítanak el bennünket, hogy "túlkorosak" vagyunk. Persze, nem mindenkire vonatkozik ez.

Most elutasították az egyesület müködtetéséhez szükséges, anyagi támogatás iránti kérelmünket. Indoklás nincs. Nem lett volna szerencsés leírni. Fontossági sorrendben hátul vagyunk. Rendezvényre van támogatás. Nekünk nincs kedvünk bulizni, akkor, amikor rendes kaját sem tudunk venni. De nem adjuk fel! /Lehet, hogy ez lett volna a célja a kérelmünk elutasításának?/2011.12.02.

Komoly küzdelmek árán, a munkaügyes hölgy segítségével, hétfőn  indul a zöldségtermesztő tanfolyamunk. Nagyon örülünk neki. Számunkra ez már jelentős előrelépés, azt mutatja, hogy mégiscsak képesek vagyunk tenni magunkért valamit. /Nyálazás nélkül./

2011.11.22.

A munkaügyes hölgy ma kioktatott: mellőzzem az olyan szöveget, hogy mi is emberek vagyunk, hogy nem foglalkozik velünk senki, hogy nem esik szó rólunk sehol. Legyek alázatos, nyálazzak ahol kell. Náluk is. Neki is. Nekem viszont ez nem megy.

Egyesületünk azért jött létre, hogy érvényt szerezzünk jogainknak, hogy felhívjuk az illetékesek figyelmét a nehéz helyzetbe került emberekre. Emberekre, mert mi is emberek vagyunk, mégha nem is vesznek mindenhol ember számba bennünket.                                          Hogy nem tudunk kiharcolni magunknak semmit? Egy szociálisan érzéketlen környezetben ez nem meglepő.                                              A nyílt kioktatás viszont igen.                         

2011.11.15.

Hintáztatnak bennünket.

Mostani bejegyzésem feltételes módban írom, mert él bennem a gyanú, hogy kevés, vagy egyáltalán nincs valós alapja a dolgoknak. A téma a zöldségtermesztő tanfolyam. Megtörtént a pályázati kiírás /olvastam az újságban/ a tanfolyamra a képzésekkel foglalkozó szervezetek felé, benne az szerepel, hogy a pályázók keressenek engem és beszéljük meg, mik az elgondolásaink.Ez eddig jól is hangzik, de van egy kis böki: nem ismerem a lehetőségeinket. Egy levéltöredéket sem kaptam a munkaügyi központtól a képzéssel kapcsolatban. Azt már sajnos megtapasztaltuk, hogy nálunk a szó / még ha felelős beosztásban lévő emberek száját hagyja is el/ elszáll. Akarom ezzel azt mondani, hogy szemrebbenés nélkül letagadnak mindent, ha az érdekük úgy kívánja. Visszatérve a nem ismert lehetőségeinkre: ha sokat kérünk, az a baj, ha keveset, az is probléma, és már nem is kell velünk foglalkozni, mondván, hogy nem reálisak az igényeink. Példa: fütött fólia. Eszünk ágában sincs fűtött fóliával foglalkozni, mert munkanélküliek vagyunk, mert nem tudnánk biztosítani a fűtési költségeket, mert egy kezdő vállalkozás nem épülhet bizonytalan piacra, mert elsősorban magunk és környezetünk igényeit szeretnénk kielégíteni, mert helyi konyháknak szeretnénk értékesíteni. Aki ismeri egy kicsit térségünk gazdasági helyzetét, az tudja, hogy az itteni emberek asztalán nem mindennapi étel a primőr árú. Miért akarják hát ránk erőltetni a fűtött fóliás termesztés oktatását? Miért írják ki a pályázatban, hogy egyeztessenek  velünk, ha semmi jelentősége nincs az egésznek? A válasz igen egyszerű: indok lesz majd arra, hogy miattunk nem valósúl meg az oktatás, mint ahogy már szóban meg is kaptam. Egy másik dolog, ami a képzéssel kapcsolatban szintén vitatható: gyakorlati oktatás mennyisége. Főként mezőgazdasággal foglalkozó térségben élünk. Tagjaink mindegyikének van kertje. A zöldségtermesztés gyakorlati ismeretével mindenki rendelkezik. Vannak persze hiányosságok ezen  a területen, amit pótolna a tanfolyam. Elsősorban azonban az elméleti dolgok ismeretére lenne szükségünk, úgymint a tápanyagszükséglet, talajigények, vízigények, növényvédelem /diagnosztika/, növényápolás, stb. Persze arra hivatkoznak, hogy törvény ír elő mindent. Legyen úgy, ahogy elő van írva. Majd kiagyaljuk mi, tudatlan emberkék, hogy hogyan is kellene biokertészkedni, hogyan ültessük egymás mellé a növényeket úgy, hogy megelőzzünk betegségeket, stb. Mint a közmondásban: saját kárunkon megtanúljuk, hogy mennyi tápanyag kellett volna, hogy melyik növény mennyi vizet igényel, és még sok mindent tapasztalnánk, de nem tehetjük, nem termelhetünk éveken keresztűl veszteséget. Nem baj. Azt viszont tudni fogjuk, hogy mi az az ültetőfa, milyen szerszámot használunk a fóliában, hogy kell tartani a kapát, hogy kell kihúzkodni a gyomnövényeket és még sok mindennel megismerkedünk a gyakorlati oktatás során.       Nem azt akarom mondani az előzőekkkel, hogy nem kell gyakorlati oktatás, de nem mindeggy, hogy mennyi időt töltünk fóliában a képzés ideje alatt, és mennyi hasznosítható elméleti tudásra teszünk szert.

Térjünk vissza a feltételes módra: nem fog menni a tanfolyam miattunk. Mint máshol: mindig a kisember hibás mindenért. Elviseljük. Még.

2011.11.11.

Már hét hónapja működik az egyesületünk, de még nem értünk el eredményt azon kívül, hogy megszavazott a képviselő testület két darab önkormányzati tulajdonú füldet bérmentesen részünkre. Testületi ülés 2011.10.22. jkv. 134.sz. határozat /érdekességként: 135.sz. /

Nyilatkozni kell arról, hogy kell-e a földterület, de....  a fele vissza az önkormányzatnak a szociális földprogramhoz. Felülírták a képviselő testület határozatát. Hogy nem törvényes? Megtehetik. 

Más: zöldségtermesztő betanított munkás tanfolyamot indít részünkre a munkaügyi központ. Gyakorlati oktató: virágkertész. /"Mindegy, csak diplomás legyen."/ A pályázati forrást egyesületünk nyerte. Az önkormányzat is küld egy tanulót. Már nem is tudom, hogy küzdjek-e tovább magunkért, vagy hagyjam az egészet, úgysem jutunk semmire.   

2011.11.03.

Kétféle mélyszegénységben élő ember van.                                                

Az egyik csoportba azok tartoznak, akik kaját vesznek és  nem tudják fizetni a számláikat.

Az önkormányzati lakásban élőknek, tetemes díjhátralékuk miatt, szükséglakásokat alakít ki pár milláért városunk vezetése.

A másik csoportba azok az emberek tartoznak, akik kifizetik számláikat, de csak annyi kaját tudnak venni, ami az életbenmaradáshoz éppen elég. Ide tartozunk mi is. Kaptunk egy kis földterületet, ami évek óta parlagon hever. A termőértéke miatt.

2011. 10. 05.

Szeghalom város vezetése, képviselő testülete döntéseivel tudatta velünk, hogy mennyit jelent nekik, mennyire értékeli lakosainak egy csoportját, bennünket, nehéz körülmények között élő, 55 év fölötti, munkanélküli embereket :              /ami a zárójel előtt van-vagyis semmi/.

Mostmár írhatok terveinkről, mert nem tudjuk megvalósítani.

Szerettünk volna legalább 10 hektáron energiafüvet termelni. Vannak ekkora önkormányzati területek, bérbeadva. A vetőmagot egy kutatóintézet megelőlegezte volna. Állami támogatásból /vagy pályázati pénzből/ vettünk volna egy présgépet, amivel brikettesíteni lehet a füvet és már meg is van oldva a téli tüzelőnk. A többit értékesíteni tudtuk volna, és adna  pár embernek munkát.

L.d.: 2011.10.22.-i testületi ülés jkv-e, 134-135.sz. határozat

Vezetőink nem így gondolták. Nekik az a jó, ha mi csak a rekrámújságokban látunk csírkecombot. 

Azért valamit mégis kaptunk, hogy csendben maradjunk: belterületi hobbikerteket a város szélén. Sok kis kocka sokra menne, de ez nem sok, csak kicsi és parlagon hever, ki tudja mióta.

Lehet, hogy a nyers fogalmazásaim helyett jobb lett volna nyálaznom egy kicsit?  Talán, de az nem az én stilusom, meg aztán arra gondoltam, hogy fontosak az itt élő emberek. Mindenki. Tévedtem.

És megint az idézet:"...próbálunk segíteni a nehéz helyzetben lévő embereken..."    Milyen az, ha nem próbálnak segíteni? Vagy a "próbálunk"-kal van baj? Akkor ne próbáljanak, hanem segítsenek. Tudják egyáltalán milyen szegénységben élni?  Persze, hogy tudják, minden nap találkoznak szegény emberekkel, akik segítséget kérnek, vagy akik nem kérnek, de szeretnék ha segítenének rajtuk. Nem számít. A fizetés /nem minimálbér/ és a "többi" megvan. Hogy az emberek, akik vezetőjüknek választották őket, már élni sem tudnak, kit érdekel.  /2011.10.15/

Magas munkanélküliséggel küzdő, Békés megye északi részén lévő kisvárosban élünk. Mindent megteszünk azért, hogy munkához jussunk.   

Sajnos, eredménytelenül.

Próbálunk valamit közösen tenni magunkért. Vannak hosszú távú, konkrét terveink, amik a szoc. földprogramra épülnek, vagyis egy kis segítséggel, bizonyos területen önellátóak lennénk és még munkahely is teremtődne. Városunknak is megtérülne a "befektetés".

Volt más tervünk is. Elutasításunk után egy másik, /...közeli/ helyi szervezet..../a folytatás mindenki előtt ismeretes/.

Idézet egyik elöljárónk nyilatkozatából: ..."próbálunk segíteni a nehéz helyzetben lévő embereken..."  Hát...

Segítenénk mi magunkon. Egy kis támogatással.

Egy kis támogatás        helyett.

Kértünk júliusban egy földterületet a helyi önkormányzattól /polgármester/.

Kapunk. A lehetséges területek közül ki is választottuk a számunkra megfelelőt. Júliusban. A hivatal alkalmazottja igéretet tett a további eljárások intézésére, hogy fel tudjanak mondani a bérlőnek. Mert ki van adva bérbe. Ezzel nincs is gond. De: 14 embernek nagyon nagy szüksége lenne erre a területre, mert szoc. segélyből élünk /ld.: "Hogyan lehet élni..."/ és egy kicsit pótolna a termelés.

Polgármeseterünk utóbbi megnyílvánulása: majd a képviselőtestület dönt az ügyben. Testületi ülés szeptember 29.-én lesz legközelebb. Vagyis el fogunk esni a földtől, mert nem lesz idő felmondásra.

Megint csak idézem a polgármestert /video felvétel a you-tubon/: ..."próbálunk segíteni a nehéz helyzetben lévő embereken..."

Vagy a gazdagokon?

Politikus.

/A polg.mesteri hivatal lecseréli 3 éves autóját./ /2011.08.25/

Oldal: Hírek, események
Szeghalmi Munkanélküliek Egyesülete - © 2008 - 2024 - munkanelkul.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat